Kémény
A kémény a lakásnak az a meghatározó szerkezeti eleme, ahonnan el kell indulnunk, amikor kandallót szeretnénk vásárolni. Alapvetően a kémény mérete (keresztmetszete és hossza) határozza meg azt, hogy készülékünk mekkora méretű, milyen üvegfelületű lehet, ezért érdemes a kéményre különleges hangsúlyt fektetni már a ház tervezésének időszakában, illetve érdemes már ilyenkor konzultálni kandallóépítővel. A kémény átmérőjének méretére azt szokták mondani "ökölszabályként", hogy a kiválasztott készülék füstcsőcsatlakozásához képest nem szabad a kéményt szűkíteni. A kémény ideális működéséhez a megfelelő keresztmetszeten kívül megfelelő hossz is szükséges. Ahhoz, hogy kellő huzatunk legyen, a készülék kéménybe történő bekötésétől számítva
5-6 m magasságnál (kémény hasznos magassága) már kellő kürtőhatás keletkezik. Fontos az is, hogy készülékünk milyen szögben csatlakozik a kéményhez. Kifejezetten javasolt a készüléket a függőleges kürtőhöz képest 45 fokos szögben bekötni, mert az ilyen csatlakozási pontnak jóval kisebb az áramlási ellenállása, mint a 90 fokos csatlakozásnak.
Huzat
tüzelőberendezésünk megfelelő működéséhez, ahhoz, hogy az égéstermék a kéményen keresztül távozni tudjon, huzat szükséges. Ideális esetben a huzat 10-20 Pa között van. Amennyiben a huzat alacsony, nem lesz tökéletes készülékünkben az égés, az égéstermék nem ég el teljesen, készülékünk üvegfelülete először elfátyolosodik, majd rövid időn belül bekormozódik, ajtónyitáskor pedig könnyen előfordulhat, hogy füstgáz áramlik vissza a lakótérbe. Ha túl erős a kéményben a huzat, akkor viszont készülékünkből a kéményen keresztül a kelleténél több meleg áramlik a környezetbe és romlik a készülék hatásfoka, valamint a túlzott huzat a készülékben olyan hőmérséklet-különbségeket okozhat, amelynek hatására a készülék élettartama jelentősen csökkenhet, sőt, öntöttvas készüléknél a túlzott huzat esetleg az öntvény elemek elrepedéshez is vezethet. Ennek elkerülése érdekében érdemes huzatszabályozót beépíteni a kandallóbetét és a kémény közé.
Szigetelés
Ahhoz, hogy tüzelőberendezésünk a beépítést követően biztonságosan üzemeljen, az építményt és a falakat a kandalló/kályha körül megfelelő gondossággal kell hőszigetelni. Ne felejtsük el, hogy a tüzet bevisszük a lakásunkba és ez fokozott figyelmet és felelősséget jelent. Különösen fontos, hogy a könnyű szerkezetű házak esetében még fokozottabb gondossággal járjunk el, hiszen ennek hiányából az utóbbi években sok tűzeset és nem egyszer haláleset is történt!
Égési levegő
Primer levegő: az elsődleges égési levegő a felelős elsősorban a fűtőkészülék égésért, jellemzően mindig alulról, rostélyon keresztül áramlik be az égéstérbe és onnan táplálja a tüzet.
Szekunder vagy öblítő levegő: általában a kandallóüveg felső, égéstér felőli részénél vezetik be a készülékbe. Funkciója kettős: egyrészről tisztántartja a kandalló üvegfelületét, másrészt az üvegfelület felső részénél az égéstér felső részébe beáramló friss levegő segít a tűztér felső harmadában keletkező el nem égett gázok tökéletes elégetésében. A komolyabb kandallóbetétek a szekunder levegőt "előmelegítik", hogy ne "hideg" levegő áramoljon be az égéstérbe, ami hűti az égés hőmérsékletét, hanem meleg levegő, aminek köszönhetően a kandallóüveg tovább marad tiszta.
Tercier levegő: szintén a tökéletesebb égést hivatott elősegíteni. A kandallóbetét hátsó vagy első, felső harmadában kerül az égéstérbe bevezetésre. Az itt beáramló levegő segít a tűztér felső részében elégetni az éghető gázokat, ennek köszönhetően magasabb lesz kandallóbetétünk hatásfoka, tisztább lesz a készülékből kilépő égéstermék és tisztább lesz a kandalló üvege.
Nyílt égésterű kandalló: minden olyan kandalló nyílt égésterű, amely a működéséhez szükséges égési levegőt abból a helyiségből használja, amelyben beépítették.
Zárt égésterű vagy külső égési levegővel működő kandalló: minden kandallóbetét zárt égésterű, amely a működéséhez szükséges égési levegőt, a külső környezetből kapja egy légcsövön keresztül. Az ilyen készülék függetlenül üzemel a lakás légterétől, nem a lakótérből használja a levegőt. Jól szigetelt, légtömör nyílászáróval rendelkező házakba csak ilyen kandallóbetétet szabad beépíteni, ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy nem fog működni égési levegő hiányában készülékünk.
Nyitott agy zárt tűzterű kandalló / liftes ajtajú kandallóbetét
A nyitott tűzterű kandallókról: abban az esetben beszélünk, ha a kandalló tűztere szabadon, nyitva áll a lakótér felé és nincs ajtó az égéstér előtt. A nyitott tűzterű kandallók igen rossz hatásfokkal működnek (<10%), hiszen ahhoz, hogy az égéstermék begyújtáskor a kéményen kifelé menjen és ne a lakótérbe, ahhoz kell egy nagy kémény, amin azonban nem csak a füst, hanem a meleg is kimegy.
A zárt tűzterű kandalló: gyakorlatilag egy zárt tűztérbetét, amely fémből (öntöttvas, acél) készül. Szerkezeti kialakításában, méretében, formájában igen sokféle változata létezik. Hatásfoka 65-85% között mozog, tehát fűtésre alkalmas. Nem igényel különösen nagy kéményt és a füstgáz lakótérbe történő visszaáramlása gyakorlatilag kizárt.
Azt javasoljuk, hogy abban az esetben se döntsünk a nyitott tűzterű kandalló mellett, ha mindenképpen ragaszkodunk a tűz közvetlen látványához, hanem vásároljunk olyan zárt tűzterű kandallóbetétet, amelynek ajtaja liftes mechanikájú. Az ilyen készülékek annyiban különböznek a hagyományos, zárt tűzterű kandallóbetétektől, hogy miután a készülék és a kémény elérte üzemi hőmérsékletét (begyújtást követő 1-1,5 óra elteltével), az ajtaját feltolhatjuk, az ajtó feltolása után pedig gyönyörködhetünk az élő tűz látványában. Miután leégett készülékünkről a tűz, az ajtót ismét visszacsukjuk. Az ilyen tűzterekkel élvezhetjük a nyitott tűztér által nyújtott közvetlen tűz varázsát, ugyanakkor elkerüljük azt, ami nem kívánatos a nyitott tűzterű kandallóban: a rossz hatásfokot és az esetlegesen visszaáramló égésterméket.